Az UV-tinták elsődleges összetevői a pigmentek, oligomerek, monomerek (reaktív hígítószerek), fotoiniciátorok és különféle adalékanyagok.
A flexonyomtatási eljárás természete megköveteli, hogy az alkalmazott UV tintáknak nem lehet túlságosan magas viszkozitása. A hagyományos flexográfiai tinták – legyen az oldószer alapú vagy vízbázisú – nagy mennyiségű oldószerre vagy vízre támaszkodnak a viszkozitás beállításához. Ezzel szemben az UV flexográfiai tinták reaktív hígítószereket használnak a rendszer viszkozitásának csökkentésére; következésképpen általános viszkozitásuk magasabb lehet, mint az oldószer alapú flexofestékeké. Bár az UV flexográfiai tinták általában alacsonyabb viszkozitásúak, mint a szita- vagy ofszetnyomtatáshoz használt tinták, a pigmentek bedolgozása hajlamos megnövelni a viszkozitást – különösen akkor, ha a pigmentek nedvesítése, diszperziója és stabilizálása nem kezelhető hatékonyan.
A pigmentek kritikus szerepet játszanak a tinta reológiai tulajdonságaiban, és bizonyos fokú tixotrópia előnyös. A flexográfiai tinták megfelelő tixotróp jellemzőinek kölcsönzése segít megelőzni a pigment pelyhesedését és ülepedését, ezáltal javítja a nyomtathatóságot.
